Bloomington abszolút biciklis város: ezt jelzi az is, hogy külön napot szenteltek a bringázás ünneplésére. Reggel városszerte több helyen frissítőkkel várták a biciklivel munkába indulókat (erről sajnos lemaradtam, mert esett az eső), délutánra pedig egy fesztivál volt betervezve. Mivel Philip nemsokára hazaindul Németországba, megbeszéltük, hogy tartunk egy búcsúbeszélgetést a bringás fesztiválon.
A családdal együtt indultunk el délután a két biciklivel és a biciklis utánfutóval. Ábel kb 10 perc után megunta, ezért gyalog folytattuk. Eleredt az eső, ezért bementünk az egyik egyetemi épülethez, mivel épp a campuson voltunk. De aztán rájöttünk, hogy gyalog túl messze van, ezért kétfelé váltunk: Berni és Ábel hazamentek; Lili és én pedig eltekertünk a bringás fesztiválra. Valahogy nem akart sikerülni, hogy együtt odajussunk.
Philip már a fesztiválon várt ránk, és miután elnézést kértem a késésért, azt mondta: semmi gond, sejtette, hogy lesznek komplikációk az odajutásunkban :) Ő ebben a félévben tulajdonképpen csak vendégeskedett Bloomingtonban; semmi konkrét egyetemi dolog nem kötötte ide. Két szakdolgozatot / diplomatervet írt párhuzamosan: egyet Bangkokba (az előző félévet Tájföldön töltötte), egyet pedig Németországba, az otthoni egyetemére. Szóval megbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt hetekben, és közben kipróbáltuk a helyi sörfőzde speciális "10-speed" italát. Lili pedig táncolt a hegedűs / nagybőgős koncert zenéjére, Philip ismerősei pedig áradoztak róla, hogy milyen aranyos kislány! A fesztivál egyébként a koncertből, a sörcsapból, egy hamburgeresből és még három kis pultból állt, de azért jól éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése