Búcsúbuli

Mivel a héten pénteken kiköltözött Philip a lakásból, én pedig kedden repülök Magyarországra, úgy döntöttünk, hogy emiatt érdemes egy Farewell party-t rendezni. Elsősorban egyébként az volt a cél, hogy a hétvégén felkészítem a lakást a család jövetelére, és ebben Philip is felajánlotta a segítségét. Gondoltuk akkor már érdemes hivatalos formába önteni a dolgot, és meghívtuk a szokásos ismerősöket is. Most csak Hao (a kínai kollégám a laborból) csatlakozott, így hárman gyűltünk össze. Vacsorával kezdtük: magyar gulyás (Philip nagyon megszerette, ezért kérte, hogy legyen megint), szír saláta (Philip édesapja Szíriából származik, ezért sokszor készít arab jellegű ételeket) és végül kínai csípős sült marha (ezt pedig Hao hozta: lényegében egy nagy tál chili egy kis hús körítéssel). Miután jóllaktunk és megdicsértük egymás főztjét, belevágtunk a munkába!

Még régebben hallottam Kirsten-től (német doktorandusz), hogy az USPS-től ingyen lehet kis papírdobozokat kérni, amiből kiválóan lehet egyszerű dolgokat építeni (ő egy barátjával ágyat készített a matrac alá, és egész stabil). Szóval gondoltam ez nekünk is jól jöhet, kértem egy adag dobozt tőle, mert náluk maradt még sok. Csak ezek alapból laposan érkeznek, ezért méretre kellett hajtogatnunk.

Utána következett a nagyobb projekt: mivel a család hamarosan megérkezik, ezért a kislányomnak, Lilinek terveztem egy szép házikót készíteni. Mostanában sok papírdobozt kaptam, mert minden csomag ilyenekben érkezett, így ezeket kiválóan fel tudtuk használni. Szerencsére Philip-nek és Hao-nak is volt kedve csatlakozni a konstrukcióhoz.

Egészen belelendültünk, azt hiszem, a többieknek is tulajdonképpen nagy kedve volt az építkezéshez :) Közben megbeszéltük, hogy az amerikaiak nem szeretnek túl komoly házat építeni, legalábbis a tipikus európai és kínai építőanyagokhoz képest - itt házépítéskor csak ahhoz a részhez használnak téglát vagy betont, ahol nagyon muszáj; a többi pedig fából van. Aztán jön a tornádó vagy hurrikán, és minden repül.

Elkészült a nagy mű. Van ajtó, kilincs, ablakok, a tetőre még kémény is került, és tapétáztunk, hogy szebb legyen. Komoly mérnöki konstrukció és profi magyar-német-kínai kooperáció volt a tetőt rábűvölni a ház tetejére úgy, hogy viszonylag stabil maradjon. A képen egyébként balra Hao, jobbra Philip, középen pedig én. Remélem, tetszeni fog a házikó Lilinek!