Az egyik első élményem az USÁ-ban a megérkezésem után az volt, hogy amikor a buszon Annával beszélgettünk, egy idős néni megkérdezte (angolul), hogy ugye magyarul beszélünk? Ismerős volt neki a nyelv, néhány szót tudott is, és rögtön elmesélte, hogy hol van a magyar klub Washington DC-ben. Már többször írtam korábban ide a blogra, hogy meglepően sokan hallottak már Magyarországról vagy éppen jártak ott.
Ez a sorozat ma is folytatódott: reggel egy kanapét voltam megnézni (vásárlás céljából), és a beszélgetés során kiderült, hogy az eladó eltötött pár napot Bp-en, és nagyon tetszett neki a város. Franciát tanít az egyetemen, és volt egyszer egy magyar hallgatója, aki javasolta, hogy ha Európában járnak a férjével, akkor nézzenek el a magyar földre.
Aztán ebédre Istvánnal ebédeltem (Fulbrightos professzor), és a menzán ebéd után megszólított minket egy hallgató, hogy jól hallja a magyar szót? Ő hosszabb ideig tanult Bp-en, és tanult is valamennyit magyarul, szóval javasoltam neki, hogy jöjjön el a következő magyar kávé órára. Ezen az alkalmon egyébként jövő hétfőn egy rövid előadást fogok tartani a kutatási témámról "Ultrahangos kutatás a gépi beszédkeltés természetesebbé tételére (magyar és angol nyelven)" címmel.
Ebéd után beugrottam az Orosz és Kelet-Európai Intézetbe, mert valahonnan megtudták, hogy ösztöndíjasként itt vagyok, és tartottak egy kis bemutatót nekem. Sőt, a következő hírlevélben lesz rólam egy pár soros ismertető és egy fénykép is :) Mark-tól (aki körbevezetett; ő amerikai származású, de 11 évet töltött Magyarországon) megkaptam néhány amerikai doktorandusz elérhetőségét, akik nyelvészettel (többek között magyar) foglalkoznak - írtam is nekik rögtön, hogy érdekli-e őket az ultrahangos kutatásunk. Ha minden jól megy, a héten találkozok az egyik sráccal. Meg kiderült, hogy a debreceni egyetemről is van itt két nyelvész kutató, valószínűleg nekik is megmutatom a labort hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése