Sportok és vacsorák hétvégéje

A mostani hétvége meglehetősen mozgalmasan telt. Amellett, hogy a Pszichoakusztika házifeladatot készítettem, számos program volt:

1) Szombat: Griffy Lake
Ez egy közeli kis tó-szerűség (kb fél méter mély), főleg nádas. Szerencsére biciklivel könnyen megközelíthető, ezért szombat délelőtt eltekertem megnézni újra. Odafelé nagyon könnyű volt, mert majdnem végig lefelé vezetett az út. Aztán tettem egy kisebb kirándulást (vannak turistaútvonalak, hosszabb-rövidebb, lehet válogatni).

Kicsit a Szigetköz rejtett zugaira emlékeztetett, az erdőben többfelé volt sekély patakocska ami mellett lehetett sétálni. Az olvadó hóban kicsit sáros volt, de tavasszal majd megnézzük újra! Sajnos az odaút lejtőssége egyben azt jelentette, hogy visszafelé felfelé kellett tekerni a biciklivel, amire nem voltam igazán felkészülve, de azért sikerült teljesíteni a célt :) Legalább garantáltan megvolt a napi sport!

2) Szombat: vacsora Steven-éknél
Estére Steven meghívott a családjához vacsorára. Szerencsére Hao és felesége is a Campus View-ban lakik, ezért együtt tudtunk menni kocsival (~10 mérföld). Stevenék finom vacsorát főztek (rizottó szerűség + saláta számomra ismeretlen zöld levelekből és kandírozott dióból), Hao felesége pedig igazi kínai húslevest hozott (ez hasonló, mint nálunk, csak a zöldség volt más benne). Én pedig a bort szolgáltattam a vacsorához, szerencsére ez is ízlett mindenkinek. Most is játszottunk a gyerekekkel, aztán beszélgettünk kicsit az amerikai - magyar - kínai oktatási rendszerről. Haoék egyébként kb 5 éve vannak itt, és az az érzésem, hogy hosszútávon terveznek maradni Amerikában.

3) Vasárnap: Indiana University vs Michigan kosármeccs
Amikor készültem az ösztöndíjra, mindenki azt javasolta, hogy amerikai sporteseményre feltétlenül próbáljak elmenni. Szerencsére az itteni kosárcsapat jónak számít országos szinten is, és nagyjából hetente játszanak hazai pályán, ezért Philip-pel megnézük egy meccsüket vasárnap délután 1-kor.

A stadion hatalmas, szerintem kb 20.000 ember fér el, nagyjából tele is volt (jegyet csak úgy tudtam venni, hogy egy diák hirdette; normál jegyet már nem lehetett kapni). Középen hatalmas kivetítő, ami az állandó reklámokat szolgáltatja.

Nagyjából a stadion tetején ültünk, de innen is kiválóan lehetett élvezni a játékot. A fehér pólósok az IU játéksai, nekik szrukoltunk mi is! Meg mindenki más is, a Michigen szurkolói csak meglehetősen szűk számban képviseltették magukat. Ha az IU-nál volt a labda vagy éppen pontot szereztek, akkor nagy örömujjongás tört ki.

Amikor viszont a Michigen-esek próbáltak valamit csinálni, akkor mindenfélével próbálták bosszantani őket - például ezek a nagy fejek, amiket a szurkolók lóbálnak, arra valók, hogy eltereljék a játékosok figyelmét.

A játékidő maga 2x20 perc, de összesen több, mint 2 órát töltöttünk a stadionban. Ez a következőkből állt: játékidő kb fél percig; utána az egyik csapat időt kér, mert taktikát beszélnek meg. Újabb 1 perc játék, majd megint csapatmegbeszélés. És így tovább. Kicsit vontatottnak tűnt, de ilyenkor mindig megjelentek a pompomlányok, és szórakoztatták a közönséget. Szerintem egyébként ők többet voltak a pályán, mint a kosárjátékosok. Összességében tényleg nagy élmény volt részt venni egy amerikai kosármeccsen (főleg a hangulat miatt), de azt hiszem, nem leszek ennek a sportnak a rabja.

És végül a bizonyíték, hogy én is ott voltam. Ja, egyébként nyert az IU!


4) Superbowl nézés és vacsora David-éknél
A kosármeccsen találkoztunk Philip konzulensével (David, 70 év körüli prof), aki meghívott estére Superbowl nézésre. Ez az amerikai foci szezon csúcsa, azaz a döntő; és ilyenkor a fél nemzet a képernyőre tapad. A héten a diákok, akikkel a Pszichoakusztikán beszélgettem, szintén nagyon készültek erre az alkalomra. Szóval örömmel fogadtam a meghívást. Seattle Seahawks vs Denver Broncos volt a két csapat, és a többiek a Denver-nek szurkoltak, ezért én is ezt követtem. A játék itt is ugyanolyan szaggatott volt, mint a kosármeccsen; csak mivel a TV-ben néztük, ezért a pompomlányok helyett reklámok voltak. Állítólag ide speciális reklámokat készítenek, amik egyben szórakoztatják is a nézőket (Amerika-szerte ez az alkalom az egyik legnézettebb műsor). Félidőben pedig egy nagy koncert is volt a stadionban. Összesen kb 4 óra volt a játék, de én csak röviddel félidő előtt csatlakoztam. Finom vacsorát főzött David felesége (Susan): "Italian beef" - amolyan pörkölt-szerűség; utána pedig desszert is jutott. A játék egyébként nem volt túl izgalmas, az idő 3/4-éig a Denver csapatának 0 (azaz nulla) pontja volt, így csúnyán elbukták a meccset. De a vacsora és a beszélgetés miatt mindenképp megérte elmenni David-ékhez.