Az egész talán még 2011-ben kezdődött, amikor elhatároztuk, hogy érdemes lenne beadni egy Fulbright ösztöndíjat. Elsőre nem sikerült, de másodikra igen, így kb 2012 októberében tudtuk meg, hogy következő évben mehetek Bloomingtonba az Indiana University-re diák kutatónak. Azóta a sok készülődés, orientáció, beszélgetés korábbi ösztöndíjasokkal mind segítette, hogy a családdal együtt viszonylag zökkenőmentesen kijussunk az USA-ba 6 hónapra. Kutatási témám az emberi beszéd vizsgálatával és beszédszintézissel kapcsolatos: 3D/4D ultrahanggal (most nem pocaklakókat nézünk vele, hanem a nyelv állását beszéd közben), plethizmográffal (na ki hallott erről a kütyüről korábban?), gyorsulásmérővel, 3D lézer szkennerrel (a fogakról készült gipszmintát lehet majd digitalizálni) és más, fonetikában használatos eszközzel. A cél pedig legalább egy komoly folyóiratcikk elkészítése.
Bloomingtonról röviden: egy 80.000-es város Indiana államban, a végtelen kukoricamezők földjén. Kellemes kisvárosi környezet, így a családos utazásunkhoz ideálisnak tűnt. Sikerült on-campus szállást találnunk előre, ami 15 perc sétára van a leendő kutatási helyemtől. Végül az utolsó pillanatban változtattunk a terveken, és csak egyedül indultam január 7-én; Berniért, Liliért és Ábelért majd február végén utazok haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése