Mikor máskor jöhetett volna az extrém lehűlés az USA középső és keleti részén, mint indulásom előtt néhány nappal? A hétvégén már jöttek az emailek az Indiana University-ről, hogy milyen óvintézkedésekkel kell felkészülni a hirtelen hidegre, és a Bloomingtonban lakó ismerősök is figyelmeztettek, hogy komoly havazás várható. Útitervem Bécs - Washington DC - Indianapolis volt, január 7-i indulással, Austrian Airlines-szal. Január 6-án az összes Washington - Indianapolis közötti járatot törölték, így nem sok reményem volt arra, hogy 7-én megérkezek Bloomingtonba, de azért hétfő este elbúcsúztam Bernitől és a gyerekektől, majd kedd reggel elindultunk szüleimmel a bécsi reptérre. A Bécs - Chicago járatot törölték, de szerencsére a washingtonit nem. Kis késéssel felszálltunk, és röpke 10 órás út várt rám. Utolsó este bedobtam egy könyvet a polcomról, amit még valószínűleg valamelyik középiskolai matematikaversenyen nyerhettem, de valahogy sosem került rá a sor: "Dienes Zoltán Pál, Játék az életem (egy matematikus mágus visszaemlékezései)". Ajánlom mindenkinek, nagyon érdekes olvasmány volt, és remekül eltelt és lerövidült tőle az utazás. Furcsa volt látni a gépen, hogy szinte mindenki más filmet nézett a székekben lévő szórakoztatóközpontban - úgy látszik, az olvasás ma már nem divat.
Fél órás késéssel megérkeztünk Washington Dulles repülőtérre, ahol az USA-ba belépés, vámvizsgálat és egyéb helyeken két órát sorakoztam. Közben kiderült, hogy a mai Washington - Indianapolis járatot végre nem törölték, de sajnos lekéstem róla, így a United ügyfélszolgálatához irányítottak. Ott nagyon kedvesen segítettek, és az összes lehetőséget végigpróbálgava arra jutottunk, hogy átraktak a másnap délutáni járatra. Az ügyintéző nagyon ráérős volt, ezért ezt nagyjából egy óra alatt sikerült elérni, miközben jó hosszú sor gyűlt össze mögöttem. Még az otthoni elindulás előtt írtam Annának (szintén Fulbright ösztöndíjas), hogy tud-e szállásban segíteni Washingtonban; és mivel ő is aznap érkezett vissza karácsonyi pihenője után, ezért a válasz pozitív volt. Néhány telefonálás, SMS és email után betaxiztam hozzá egy kellemes kertvárosi részre, ahol végre lehetett egy jót pihenni a hosszú utazás után. Az első benyomásom az USA-ról: az utakon / autópályán nem szeretik szimbólumokkal jelölni a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat, helyette inkább mindent kiírnak szövegesen. És a kertvárosban minden sarkon Stop tábla, ezért nem lehet túl gyorsan haladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése