MLK nap

Hétfőn szünet volt a Martin Luther King nap miatt. Korábban nem sokat tudtam arról, hogy ki is volt MLK, de Washington-ban van egy viszonylag friss emlékmű róla, és a parkőr elmesélte, hogy a '60-as években a négerek jogaiért harcolt sokat - olyan világot képzelt el, amiben minden amerikai egyenlő, bőrszíntől függetlenül. Ma volt a születésnapja, azt ünnepelték.

Délelőtt meglátogattam a harmadik tavat, a Lake Monroe-t is. A környékbeli tavak közül ez a legnagyobb, és sok 'Recreation Area' van a tóparton. Ezek közül Paynetown-ba jutottam el, ahol megint csak egy szépen kiépített részt találtam: strand, kikötő a csónakoknak, játszótér, piknikezőhely, kiránduló útvonalak és még kempingezni is lehet. Mivel nem volt senki a környéken rajtam kívül, remekül lehetett hallani a madarak csicsergését.

Úgy halottam, hogy jobb idő esetén sokan hajóznak és csónakáznak majd a tavon. Itt lakik egyébként a tónál Meg Ryan színésznő is; valamikor majd beköszönök hozzá :)


Délutánra volt egy meghívásom Lászlóhoz, aki az IU-n történelemprofesszor. Megismertem a családját: a feleségét és két fiukat. Kávé, sütemény és egy pohár bor mellett jót beszélgettünk az itteni életről (ők már néhány éve itt laknak Bloomingtonban). Azt hiszem, élvezik a kisvárosi életet Budapesthez képest.

Este pedig én is részt vettem a Martin Luther King napi rendezvények egyikén: ünnepség volt a helyi színházban! Először Bloomington polgármestere köszöntötte a népet, majd néhány helyi MLK bizottság mutatkozott be.

Emellett kórusok is szerepeltek: a fentin épp egy afrikai eredetű dalt énekeltek, ami interíktív volt, azaz a közönséget is buzdították a közös éneklésre. A lentin pedig egy gospel-szerű dal hangzott el.

Végül következett az est fénypontja:  Hank Thomas beszámolója. Amikor először mondták a nevét, azt hittem, a volt TMIT-es tanszékvezetőnket emlegetik, mert kiejtve pont így hangzik: Henk Tamás. Hank Thomas egyébként 'Freedom Rider' volt, azaz MLK halála után folytatta az elkezdett tevékenyéget, és sokat harcolt a négerek jogaiért. A beszédében pedig elmesélt több olyan esetet, amikor üldözték, és kicsin múlott, hogy nem ölték meg. Ha jól értettem, a négereknek a déli államokban a '60-as környéken nem volt szabad a buszon előre ülniük, nem mehettek szállodába, nem szavazhattak, azaz sok kisebb-nagyobb nehézség keserítette meg az életüket. Most olyan világot képzelnek el, amiben minden Amerikába bevándorló egyenlő; és a mostani néger elnököt folytatva a következő talán spanyol lesz. A műsor végén pedig közösen elmondtuk Martin Luther King egyik híres beszédét.

Délután egyébként beköltözött az apartmanba az üres szobába Philip, a német diák (a hétvégén megbeszéltük, hogy kiadom neki 1 hónapra a szobát, amíg a család megérkezik). Megbeszéltük, kivel mi történt a hétvégén; aztán holnap kezdődhet újra a kutatás!